Jászkiséren első ízben kerül felállításra ádventi kereszt.

Ma, amikor a társadalom jelentősen elanyagiasodott, amikor a szeretet kifejezése sokak számára kézzelfogható anyagiakban testesül csupán meg, amikor a szeretet és a béke, az egymás iránt érzett tisztelet és az összetartozás fontossága karácsonykor is nagyon sok családban már csupán egy távoli érzés, fontos, hogy az emberek ismét megtalálják egymást, megértsék egymás hangját, gondolatait.

A felállítandó kettős keresztnek pontosan ez a célja, hogy erre figyelmeztessen, hogy lehetőséget biztosítson a bevásárlások forgatagában megállni ennél a keresztnél, elmondani egy imát és elgondolkodni az ünnep valódi értelmén.

Vannak, akiket zavar a kereszt. Akik száműznék a közterekről, az iskolákból, közintézményekből. Szívük szerint az otthonunkból is. Félnek tőle? Megvetik? Pedig mi félnivaló lehet a kereszttől, hiszen amit jelent, az nem más, mint a közénk jött Isten, a szeretet, az önfeláldozás, a jóság. Aki lerombolná a kereszteket, az nem szereti az Istent, a szívében gyűlölet, önzés és gonoszság van.

Aki követni akar engem, mondja Jézus, annak fel kell vennie a keresztjét. Igen, fel kell vennünk keresztünket. A kereszt felvétele vállalás. Mai, globalizált pénz és erőszak-központú világunkban, amikor lekicsinylően néznek arra, aki szeretetet, megértést és összefogást sürget, amikor a keresztényi erkölcsöket kinevetik, megvetik azt, aki hazáról, nemzetről, magyarságról beszél, nos itt az idő: vegye fel a keresztjét aki fontosnak tartja a nemzet, a haza, a magyarság sorsát, mert veszélyben érzi azt.

Adjon az Isten Hazámnak, Nemzetemnek végre Szebb Jövőt!